2013. május 8.

6. Fejezet


Az elején mutattam neki az utat, de utána sikeresen odatalált/unk. Lerakott az ajtó elé, én pedig gyorsan előkerestem a kulcsot a zsebemből. Hosszas motoszkálás után végre megleltem a kis tárgyat. Beleillesztettem a kulcslyukba és benyitottam. A magas férfit folyamatosan éreztem magam mögött, ahogy szorosan átkarol. Ismételtem mozdulataimat, majd leraktam a kulcsot az éjjeli szekrényre. Mélyen a szemeimbe nézett, majd suttogott valamit. Igaz, nem értettem, de ennek ellenére elmosolyodtam. Zayn vad csókba kezdett. Kezei levándoroltak, majd ujjaival megragadta a pólóm végét. Ajkainkat elemeltük egymástól. Homlokainkat egymásnak döntöttük. Belenézett a szemeimbe. Éreztem mire készül, de valahogy nem akartam. Nem voltam rá felkészülve.

-  Zayn.. - kezeimmel megtámasztottam a széles vállait.
- Hmm? - dörmögött.

Eleinte nem vette észre, mit szeretnék. De látta rajtam, hogy megvoltam rémülve.

- Bell.. úgy sajnálom! - mondta őszintén. 
- N-ne haragudj rám, de ez nem megy..

Nem mondott semmit. Elmosolyodott, majd karjai közé burkolt. Fülemnél hallottam, ahogy szuszog. Mellkasa rásimult az enyémre.. éreztem a szívdobogását. Minél szorosabban öleltem, annál jobban nem akartam elereszteni. 

- Figyelj.. - kezdtem a mondanivalómat. 
- Hallgatlak. 
- Nem maradsz itt estére? - kérdeztem kissé elpirulva. 
- Neked bármit! - kacsintott

Nyomtam a szájára egy csókot, majd kiszabadultam karjai közül.
Amíg Zayn a szobámban tevékenykedett én lezuhanyoztam.
Ahogy kiléptem a zuhanyzóból, hallottam valamit leesni. Hamar törülközőbe csavartam magam. Utolsó pillantást vetettem a tükörbe, majd megmarkolva a kilincset, kiléptem az ajtón.

- Úr isten! Te mit csinálsz?!
- Öööm.. - nevette el magát.


- Nem vagy normális! A szobámban ez volt az egyetlen lámpa..- borultam ki.

Odasétáltam Zaynhez és az apró szilánkokat kémleltem. Leguggoltam. Ahogy össze akartam szedegetni a kis üveg darabokat, egy hatalmas és meleg kéz nyúlt hozzám. 

- Nem engedem! 
- D-de muszáj.. - vágtam a szavába. 
- Kicsim. Sötétben akarok felszedni? Meg egyébként is..        
- H-hát van egy kis fény. Én így is elég jól látok. - mutattam az ajtó felől beszűrődő fényre. 
- Nem szeded fel és kész! Még a végén megvágod magad. Vagy akármi. Nem hagyom..

Hát igen. Az ő szavai az enyémek ellen.

- Oké. Akkor hozok egy lapátot és egy seprűt. - álltam fel.

Ahogy a lépcsőn sétáltam le, azon gondolkoztam, hogy vajon helyes -e az, amit csinálok. Alig ismerem ezt a srácot és még is itt van velem.. itt alszik.
A kusza gondolataimat halk ajtó nyitás zavarta meg.

- Bella. - szólt Anya.
- Igen?
- Jól vagy?
- Jól.
- Csak rémültnek látszol..
- Semmi. Csak megijesztettél. - halványan elmosolyodtam.
- Ne haragudj. Nem akartam.
- Nem tudod, hogy hol van a lapát meg a seprű? - tértem el a témától.
- Ott van a hűtő szekrény mellett.
- Köszi.

A rövid és értelmetlen csevej után felsétáltam a szobám ajtajához. Benyitottam. Zaynt nem láttam sehol sem.

- Zayn.. - suttogtam.

Senki nem szólt vissza. Megremegtek a lábaim. Ahogy halkan ismételtem a szavakat, valaki hátulról befogta a szemem. 

- Úr isten! - sikítottam fel.
- Shh!- halkított el.
- N-normális vagy?!
- Nyugalom..

Közel húzott magához és olyat éreztem, mint még soha. Izgatottságomat elűzte a melegsége. Ő megtudott nyugtatni úgy, ahogy senki más. Viszont tudom, hogy eddig alig történt bármi is köztünk, de belé szerettem. Csak épp azt nem hagyhattam, hogy ilyen gyorsan haladjunk.

- Z-zayn.. - kezdtem el.
- Igen?
- Figyelj.. nem kéne mégsem itt aludnod. Menj haza!
- Miért? Mi történt? - engedett el.
- Semmi. Csak nekem ez túl gyors.
- Ugyan mi? - nevette el magát.
- Ez az egész. Alig pár napja ismerjük egymást. Nem mehet ez így. Még csak nem is járunk.
- Nem értelek. Az egyik pillanatban kitalálod azt, hogy aludjak itt. A másikban pedig elküldesz.
- Miért vagy ilyen?! Miért nem értesz meg? - emeltem fel kissé a hangom.
- Azért, mert bonyolult vagy. 
- Sajnálom.. ez vagyok én. Ha nem tetszik, el lehet menni!
- Jobb is. - arca komoly lett.
- Ne haragudj rám. Egy idióta vagyok. - vallottam be.
- Igazad van. De én megyek. Nem zavarok tovább. - hátat fordított, majd az ajtó felé igyekezett.
- Várj! - kiabáltam utána, de vissza se nézett.

Az agyam arra ösztönzött, hogy menjek utána, de végül hagytam. Hallottam az ajtó csapódást. Szemeimbe könny szökött. Odacammogtam az ablakhoz és láttam, ahogy Zayn beszáll az autójába. A motor beindult, de valamiért még nem indult el. Nem halogathattam tovább, így fogtam magam és lerohantam.
Amint az ajtóhoz értem, kiabáltam.


- Zayn!! - eredt el a hangom. - Zayn!

Láttam, ahogy kiszáll a járműből. Fejét lehajtva felém vánszorgott. Én úgyszintén a földet kémleletem. Bíztam abban, hogy nem tart egy hülye libának. Ahogy odaért hozzám, belevágott a közepébe:

- Erről beszéltem! - szólt hangosan.
- Miről? - a cipőm orrára ragadt a tekintetem.. nem mertem a szemébe nézni.
- Hát, hogy kusza vagy. Most küldesz el, erre meg utánam rohansz. 
- T-tudom..  
- Csak tudnám, ilyenkor mi zajlik le benned.. - mondta őszintén, majd közelebb állt hozzám.
-  Nem lényeges..
- Most miért mondod ezt? Igen is lényeges! És én tudni akarom! - akadt ki ismét.
- Jól van.. cs-csak ne kiabálj.. - tekintetem ismét elhalványult.
- Hallgatlak.
- Nem tudom, hogy mikor és hol.. és hogy hogyan.. de beléd szerettem. Ilyet még nem éreztem. Csak az a furcsa, hogy napokkal ezelőtt ismertelek meg és máris itt tartunk. És nem ismerlek úgy igazán. Nem ismerem a szüleid, van e testvéred, hol laksz, van e karriered vagy tanulsz. Nem tudok semmit. És ezt nem tartom helyesnek, hogy itt aludj. Vagy hogy szeretkezzünk.

Ahogy elmagyaráztam neki, mit érzek, volt legalább 1 perc hatásszünet. Nem mondott semmit. Csak megcsókolt, majd átölelt. Kezeivel szorosan átkarolta a derekamat. Fejem a vállán pihentettem. Összeszorítottam a szemeimet, majd kicsordult belőle egy könnycsepp. Egyszerre éreztem szégyent, izgalmat, félelmet, biztonságot és ami a legnagyobb volt..szeretetet. Valami volt a levegőben. Szerelemnek nem mondhatom, de remélem Zayn is érez barátságnál többet. Bízom abban, hogy nem csak lefektetni akar.

- Bell.. - suttogta.
- Igen? - néztem fel rá.
- Nekem haza kell menni.
- Rendben.
- Vigyázz magadra! - nyomott egy csókot a számra, majd hátat fordított és az autó felé vette a menetirányt.
- Szeretlek.. - suttogtam magamnak, ismét sírva.

Még egy darabig néztem az egyre jobban távolodó járművet.
Ahogy felértem a szobámba, bevágtam magam az ágyba. Fejemre húztam a takarót és csak sírtam, ahogy tudtam. Szinte majdnem belefulladtam..

* MÁSNAP REGGEL *

Az éjszaka alig aludtam valamit. Végig csak Zayn járt a fejemben. De tényleg lassítani kéne, mert ha így haladunk, csak rossz lehet a vége.
Ahogy kinyitottam a szemem, megdörzsöltem, hogy lássak is valamit. Óvatosan felültem, majd az órára pillantottam, és láttam., hogy majdnem dél van. Kikecmeregtem az ágyból, lábaim beledugtam a puha papucskába és odavánszorogtam az ablakhoz. Elhúztam a sötétítőt és a nyári napfény, szinte megvakított. Számat egy halk "á" hagyta el. Kinyitottam az ablakot, hogy a szobát átjárja a friss levegő. Tovább vettem az irányt a fürdőszoba felé. Ahogy odaértem a csaphoz, hideg vízzel megmostam az arcomat, majd kezembe vettem a fogkefét és a fog krémet. Később arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog.

- Gyere be! - szólaltam meg hangosan.
  

6 megjegyzés:

  1. imádom ahogy írsz! *-* siess a kövivel! <3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!! Végig izgultam :D Gyorsan a következőt!!:))<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. juuuj ennek úgy örülök! *o* köszönöm szépen! :) <3 sietek ígérem!:3 <3

      Törlés
  3. Na itt az első mert nagyon izgulok, hogy fog folytatódni!!!:))<3

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik ahogy írsz és nagyon tetszik a blog! Bár az is befolyásolhat hogy Zayn a kedvencem de nembaj akkor is várom nagyon az új részt!!:))<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon-nagyon köszönöm neked!<33 holnap megprobalom felrakni:)<3

      Törlés